2014. december 7., vasárnap

Karen Marie Moning: Iced (Tündérkrónikák 6.)

Mivel ez poszt a sorozat hatodik részéről szól, az előző öt részre spoilereket tarmalmaz!



Szerintem Moning valamilyen sötét mágiát űz, vagy eladta lelkét, vagy én nem tudom, de hihetetlen amit művel. Ha egy sorozat nagyon jól indul (és a Tündérkrónikák úgy indul, ha esetleg valaki nem tudná), akkor teljesen normális, hogy idővel kicsit ingadozik, vagy vissza esik a minősége a sokadik résznél, ha képes tartani a szintet, az már nagyon jó, de hogy mindegyik rész felülmúlja az előzőt? Na, ez már teljesen nonszensz. De igazából szerintem nem is erről van szó, hanem varászlat van a könyveken, amitől mindig azt fogod jobban élvezni, amelyik épp a kezedben van :D

Pedig egyébként nem vártam túl sokat ettől könyvtől, mert hát imádtam Mac narrációját (meg Barronst is kedveltem egy cseppecskét), Dani viszont hol ellenszenves, hol közömbös volt számomra. Meg hát mit keres egy 14 éves egy ilyen történetben? Mellékszereplőnek még oké, de főszereplőként? Sokáig nem is értettem Moning miért írta ilyen fiatalnak mi változott volna, ha mondjuk 19 éves lenne? (Sok minden.) De most már egyáltalán nem érzem nem ide valónak, sőt talán épp ettől lesz hiteles. Mert Moning nem szereti a snassz kényelmes megoldásokat, a valóvilágban is történnek borzalmas dolgok gyerekekkel, a világ egyes helyein már nyolc évesen fegyvert nyomnak kezükbe és besorozzák őket. Tehát Dani karaktere egyáltalán nem olyan valóságtól elrugaszkodott (legalábbis nem jobban, mint a regény többi része).



Ennek ellenére tényleg elég szkeptikus voltam ezzel résszel kapcsolatban, mert nem voltam biztos, hogy eltudom viselni Danit egy egész könyvön keresztül, de aztán elkezdtem, és jött a Moning varázslat, és Úristen, el nem tudom mondani mennyire imádtam ezt a könyvet! Imádtam Danit! De komolyan teljesen odáig vagyok érte, ebben a pillanatban megmerem kockáztatni, hogy még Macnél is jobban bírom (Ezt meg, hogy csináltad Moning? Mondd hogyan? Mac Scarlett után a kedvenc hősnőm volt!).  Ő a kedvenc szuperhősöm, az biztos!
Annyira közvetlen és lendületes volt a narrációja, mintha csak ott ült volna mellettem és úgy mesélt volna nekem lelkesen gesztikulálva. Meg az egész karakterében olyan szépen kirajzolódott a kettőssége. Egyrészt ott a nagyszájú beképzelt "én mindenkinél jobb vagyok" Dani, másrészt végig érezni lehetett rajta az elesettséget, és hogy mennyire szüksége lenne valakire. Egyrészt hitetlen bátor és komoly dolgokat tesz, másrészt annyira gyerek még.  Ott van például az a rész amikor bemasíroz Ryodan irodájába mert azt hiszi épp azt beszéli meg Jo-val, hogy ő milyen rossz volt már megint. Ez annyira naiv és gyermeki dolog volt tőle.

Az igazat megvallva kicsit zavarban érzem magam, hogy én mindig a női szereplőkkel vagyok elfoglalva nem pedig a szexi pasikkal, pedig még mintha az írónő is csak erre fókuszálna, és mindenféle ocsmány félmeztelen pasikat raknak a borítókra. De bevallom én az ügyesen megírt női karaktereket többre tartom, mert sokkal ritkábbak, és szerintem a szexi pasik is mellettük működnek jobban. Továbbá sosem sérteném meg sem Ryodant, sem Barronst azzal, hogy mindenféle lányos csacskaságot hordok össze róluk. Úgyhogy ennek kapcsán csak annyit írok, hogy jelenleg azért mondanám Barronst kedvencebbnek, mert neki könyvesboltja van.


Egyébként imádtam a történetet is (megpróbálom többet nem használni az imádtam szót, de nem ígérek semmit), jobban mint a Sinsar Dubhosat, talán mert nem volt annyira domináns. Inkább csak egy háttér volt, ami lehetőségeket adott a szereplőknek, hogy ide-oda menjenek, frappáns párbeszédeket folytassanak, és vicces helyzetekbe keveredjenek (és én épp azt szeretem ha teljesen a karaktereken van a hangsúly), nem érződött annyira súlyosnak.
Ami érthető, ha egyszer már vége a világnak akkor semmi sem tűnik olyan nagy horderejűnek. Abban bízok, hogy a további részekben sem akar Moning semmi nagy dolgot, és a lábadozásokra koncentrálunk, na meg a kilencekre.

Ez foglalkoztat leginkább az egész sztoriban, sokkal misztikusabbak és érdekesebbek, mint a hülye tündérek. Miért vannak pont kilencen? Lesz ennek valami jelentősége? Csak mert nem értem minek vannak ennyien, ha eddig csak három szólalt meg. De a legkíváncsibb a viszonyrendszerükre vagyok. Vajon van annak oka, hogy Barrons, aki elvileg a főnök, ennyire elkülönül a többiektől? Vagy Moning először kitalálta Barronst, a könyvesboltos pasit, aztán a jött a többi és véletlenül így alakult? Csak mert Ryodan sokkal főnökibb, mint Barrons. Az egész megjelenése, kisugárzása abszolút olyan mint egy vezetőé, mégis ő a béta, és akkor miért nála dekkol az összes többi? Azért mert muszáj, vagy egyszerűen egyiknek sincs annyi ambíciója, hogy nyisson egy szuper barkácsboltot?
Én ezekre a kérdésekre akarok választ, és nem kellenek nyomi tündérkirályok, királynők, meg gonosz könyvek.

Hogy ne legyen olyan tömény rajongás az egész, két negatívumot említenék meg (na jó, csak másfelet). Először Kat nézőpontja elég unalmasra sikeredett, szegény nagyon szürke Machez és Danihez képest, meg a történetszála is csak egy lemondó "ajj, hagyjuk már" sóhajtást váltott ki belőlem. Viszont rendkívül praktikus célokat szolgáltak az ő fejezetei, mert ezeknél tudtam nyugodtan lerakni a könyvet, anélkül hogy ne az járt volna folyton a fejemben, hogy mikor olvashatok már újra. Úgyhogy nem haragszom érte.


A másik pedig a vége, egész pontosan az utolsó két sor.
És akkor most beszéljünk egy kicsit a függővégekről. Többnyire nem szeretem őket, én azt szeretem ha érezem, hogy vége van egy könyvnek. Vannak nagyon jó függővégek, amik rázuhannak a fejedre, mint egy súlyos kőtömb és érzed, hogy valaminek vége van, és ott ülsz teljes sokkban mert nem tudod, hogyan tovább. Aztán ott vannak azok a függővégek, amiket nagyon utálok, és szerintem nem is igazi függővégek, mert nem tartoznak az adott részhez. Ez az amikor szépen rázárul a cselekmény, aztán a végéhez még hozzá írnak valamit, ami egy új történet szálat vezet be, és csak elcseszik a vége hangulatot. Itt a második történt, és nem örülök.

Végezetül pedig egy szó mint száz, tényleg teljesen magával ragadott ez a rész is, és komolyan sajnálom, hogy a következő kötet már nem lesz teljesen Danié (jó ebben is voltak más nézőpontok, de elenyészőek), remélem azért ő marad a domináns narrátor.
Nem rég volt szó Amadeánál a kabátkönyvekről (azok a könyvek, amikbe olyan jó beleburkolózni mint egy meleg kabátba), és az jutott eszembe, hogy nekem az Icedot egyáltalán nem ilyen érzés volt olvasni, hanem... Nos, nekem semmilyen frappáns kifejezés nem jut eszembe, de olyan élmény volt, mint mikor egy kisgyerek először jár vidámparkba, és lelkesen kapkodja a fejét jobbra-balra, ujjong és rohangál össze-vissza. Jó én nem rohangáltam (na jó, talán egy ici-picit, de shhh), de koromhoz méltatlan rajongást váltott ki belőlem.

A pontozással kicsit bajban vagyok, mindig megfogadom, hogy nagyon szigorú leszek, és amennyire lehet objektív, mert csak így van értelme, és tudom, hogy ez a könyv valójában messze van a tízestől, de tudod mit, haver? Átkozottul nem érdekel :)

10/10


13 megjegyzés:

  1. :D Nagyon aranyosan rajongó lett ez a poszt! Én is imádom a Fevert, minden részt szeretek, és bár ez volt számomra a gyenge pont - nem tudtam Danit annyira megkedvelni, és Kat valóban elég gyengusz narrátor -, a posztod teljesen fellelkesített, és azt vettem észre, hogy csak vigyorgok mint a vadalma, ahogy olvasom! :)
    Húúú, a kilencek engem is nagyon izgatnak, és az is, hogy vajon tényleg Barrons-e a főnök? Biztosan ő az? Vagy lehetséges az is, hogy van egy felsőbb, egy tizedik? Moningnál mindent el lehet képzelni, de egy biztos, jól meg lesz magyarázva. :)
    A cliffhanger nekem se tetszett a végén, és főképp azért, mert nem volt igazi cliffhanger, csak legyintettem, ugyan... úgyse. :D
    De azért akárhogy is végződött, nagyon nagyon várom a Burned-őt, és az Feverbornt és Feversongot is :D

    VálaszTörlés
  2. nem is, egyáltalán nincs messze a tízestől. :D
    Kat belőlem is azt váltotta ki, hogy jaj, ne hagyjuk már szegényt szenvedni (bár én durvábban fogalmaztam, valaki lője már agyon a szerencsétlent.)
    és nagyon remélem, hogy soha nem derül ki semmi konkrétum Barronsékról. ha igen, hatalmasat fogok csalódni. pont az bennük a jó, hogy szét lehet gondolkodni az agyad, és kedvtől függően lehet rájuk válaszokat kreálni.
    jó, hogy te is rajongó vagy. :))

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nima, azért jópár konkrétum kiderült már :D de igazad van, jobb lenne, ha azon túl, hogy mondjuk kiderül valami, vagy valamik, maradjon meg a rejtély is. Hozzon is Moning ajándékot, meg ne is. :)

      Kat meg remélem kimarad már a narrátori körből.

      Törlés
    2. de csak nagyon kevés. a legtöbb dolog még mindig homály. ha jól értettem Moningot, ez talán így is marad, bár amennyi változtatást beiktatott újabban, tudja fene.
      megnéztem a Burned fülszövegét, és inkább szól Macékről, mint Daniről... hm.

      Törlés
  3. Pupilla: Jaj, de jó örülök, hogy megmosolyogtattalak :D
    Igen, ez a legrosszabb a végében, hogy nyilvánvaló, hogy nem fog történni semmi komoly, így végképp semmi értelme annak a két sornak.

    Nima: Kat mondjon le :D Én is olvastam a Burned fülszövegét meg láttam a trailert, és hát nem nyűgözött le. Én már nem akarok Sinsar Dubh, de azért remélem Mac és Dani legalább fele-fele arányban osztoznak majd a könyvön. Mondjuk még így rettentő mód várom az új részeket.

    A kilencekről: Én sem akarom, hogy minden kiderüljön róluk, sőt remélem soha lesz nevük, meg technikai részek sem. De azért magukra a karakterekre nagyon kíváncsi vagyok, meg hogy ők hogy vannak egymással. Kénytelen szövetségben állnak, és utálják egymást, vagy szoros testvériségben? Meg tényleg egy csomót filóztam azon, hogy vajon van-e jelentősége Barrons elkülönülésének vagy csak véletlenül jött így ki a lépés Moningnak.

    Mert például az ötödik részben volt egy jelenet ahol Barrons azt mondja Lornak, hogy ha ő azt mondja ugorjon Lor azt kérdi milyen magasra, mire Lor válasza az volt, hogy a faszt ugrom. Ryodan viszont folyamatosan ugráltatja őket és mindenre "igen, főnök" "máris, főnök" a válasz. Meg volt még egy csomó apróság ami arra utal, hogy Barronst annyira nem szívlelik.
    Jelenleg úgy gondolom, hogy bár Barrons lenne a főnök elege van belőlük, és ezért parancsol nekik Ryodan.
    Szóval én az ilyen kis nüanszokra vagyok kíváncsi :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Én is pont az ilynen nüanszokat szeretem, és bízom KMM-ben hogy jól fogja adagolni. Mindenesetre érdekes, hogy a 9 közül tényleg milyen keveset ismerünk...

      Törlés
    2. helló! örülök,h ide keveredtem! lenne egy kérdésem, remélem tudja vki a választ,nem emlékszem rá,h olvastam volna... szal.. a 9-ek miért ölik meg egymás nőjét? barrons beszél erről... de nem jut eszembe... lehet azért,mert nem is fejti ki? hmm... köszi a válaszokat
      essz

      Törlés
    3. Szia, én is örülök, hogy idetévedtél :)
      Nem feltétlenül ölik meg egymás nőjét, hanem csak ha nagyon komolyra fordult a dolog és a nő megtudja, hogy nem tudnak meghalni (igazából mindenkit megölnek akinek a tudomására jut), mert minél többen tudják annál kevésbé titok, és akkor valaki megpróbálhatná felkutatni a helyet ahol visszatérnek, és az örökkévalóságig kínoznák őket.

      Meg gondolom a "csapaterősítés" miatt is, mert egy szerelmi kapcsolat úgysem végződhet jól, kivéve ha másik is halhatatlan, és nem akarják, hogy elgyengüljenek, és legyen egy sebezhető pontjuk. De ezt már csak én gondoltam tovább, a hivatalos verzió az, hogy senki nem tudhatja, hogy nem tudnak meghalni.

      Törlés
    4. igen, tényleg... :) így már rémlik, köszi :) most frissítgetem az agyam, már nem sok van a következő kötetig.. remélem,ott minden kérdésre választ kapok.. essz.

      Törlés
    5. Bizony, alig több mint egy hónap :) De utána még lesz két rész elvileg, úgyhogy mindenre még biztos nem kapunk választ, de azért remélem kapunk egy-két morzsát.

      Törlés
    6. igen-igen, és remélem visszatér a kedvencem, bár az igazat megvallva, olvastam egy cikket anno az írónőtől,h azt mondta,h barronst elfogja homályosítani ryodan,.. azt hiszem nem téved majd nagyot.. visszaszámlálás megkezdődött :) essz

      Törlés
    7. Igen, nekem is rémlik, hogy olvastam valami ilyesmit, és hát tényleg nem szerepelhet két ilyen karakter egy könyvben úgy hogy az egyik ne homályosítsa el a másikat. Remélem most Ryodan marad a központban, bár Barronst sem bánnám cseppet sem, de jó lenne a többiek történetét is megismerni.

      Törlés
  4. január már nem sokára itt van.. aztán megláthatjuk,hogy mi és hogyan fog történni :)
    (bátorkodtam fb-én megkeresni)

    essz

    VálaszTörlés