Amit így április végeztével elmondanék

Egy újabb hónap suhant tova, és mint mindig most is stílusosan késve, de itt van az áprilisi összegzésem:

Könyves
Ha április akkor Könyvfesztivál. Idén sem hagytam ki ezt a jeles eseményt, de most elég rövidre fogtam a dolgot, mind az ott töltött idő, mind a beszerzések terén. Súlyos introvertáltságom ellenére elég jól bírom a tömeget (ilyen könyves napokon pedig kifejezetten nagyra értékelem), de most mégis megviselt kissé, no de azért így is tettem pár kört, és persze nem jöttem haza üres kézzel, bár a szokásosnál szűkösebb keretek között garázdálkodtam.
Első beszerzés nem is számít igazán, mert a nagynénémnek vettem meg Sue Monk Kiddtől a Szárnyak nélkül szabadont (az most mindegy, hogy úgyis nekem adja ha elolvasta), még a helyszínen beleolvastam, és nagyon jónak ígérkezik.
Azután pedig egy újabb könyvvel gyarapítottam a Neil Gaiman gyűjteményemet, méghozzá a Temetői történetekkel. Végezetül pedig, némi vacillálás után George R. R. Martin által (is) szerkesztett novellás kötetet, a Zsiványokat, vittem magammal haza. Ez egyébként olyan vastag, hogy még két könyvet is kitesz.
Mostanában új könyv vásárlási stratégiát alkalmazok, csak akkor veszek könyvet ha azt azonnal (vagy legalábbis rövid időn belül) el is kezdem olvasni, kivéve ha valamilyen kihagyhatatlan akciót látok, de a Könyvfeszten bizony nem bővelkedünk az ilyenekben. Valószínűleg ez is hozzájárult a rövid fesztiválozáshoz, mert amint megkaparintottam a Zsiványokat leültem kint egy padra, és elkezdtem olvasni (na jó, még előtte elnyaltam egy fagyit, az elsőt ebben az évben) és csak akkor hagytam abba mikor indulnom kellett a buszhoz. Most a hatodik novellánál járok, eddig egyet találtam kiemelkedőnek, kettőt tetszetősnek, és kettőt gyengének.

Visszatérő mániák
Az egyetlen dolog, amit teljes mértékben adoptáltam a beauty világból az a körömlakk mánia. De az utóbbi időben ez is alaposan alábbhagyott, télen már csak alig-alig lakkoztam. De most a tavasz beálltával visszatért, és rájöttem, hogy még egy csomó alapszínem hiányzik, úgyhogy teljesen indokolt a vásárlás. Így történt, hogy egyszer csak hirtelen felindulásból három lakk is a kosaramban landolt. Az egyik egy szépséges szürke Catrice lakk (C01-L'ombre á Sanssouci). Azt hittem az aprócska kupakjával lesznek gondok, de semmi problémát nem okozott. Az állaga is jó, szépen terült és jól fed (két rétegben). Matt lakk egyébként, én raktam rá fedőlakkot, de ígyis-úgyis szép szerintem. Ő a jelenlegi kedvenc lakkom.

A másik kettő pedig a Lovely új nyári homoklakkja és az új virágos Rimmel lakkok egyike (Port-a-loo-blue). A Lovely annyira nem nyűgözött le, homoklakknak nem elég homok, krémnek pedig nem elég krém. Így pont olyan mintha csak egyeletlen lenne a lakkozás, és az állaga sem túl jó. Pedig a színe nagyon tetszik azon kevés világos színhez tartozik ami jól áll nekem. A Rimmel lakknak is teljesen odáig vagyok a színéért, sokkal izgalmasabb mint itt a képen, ezzel csupám az a bajom, hogy befogja a körmöket.

A másik mániám a papír-írószer dolgokért való gátlástalan rajongás valójában sosem szünetelt csak páratlan önfegyelemről téve tanúbizonyságot erősen visszaszorítottam, az elmúlt pár évben csupán pár füzetet vettem, és azokat is csak a funkciójuk kitalálása után. Tollakat pedig már tényleg jó ideje egyáltalán nem vettem (csak egy-két cégest helyeztem biztonságba). Most sem estem túlzásba, csak négy darab színes Stabilo tűfilcet vettem, de úgy örültettem nekik, mint valami harmadik világbeli kisgyerek. Tegnap beszereztem még négyet, olyan szépen mutatnak egymás mellett! Jelenleg az új életcélom, hogy összegyűjtsem az összes színt :)